Fonyódi kiruccanás teljesítménytúra

2022.05.21. I Táv: 35 km I Teljesítménytúra I Pelso kupa

Nem mondom, hogy nagy lendülettel indultunk neki az utolsó tavaszi rendezett túrának, kicsit fáradtak vagyunk már, mert nem igazán volt mostanában chillezős hétvégénk, de végigcsináltuk, tartottuk végig a morált. Legközelebb ősszel lesz a következő, úgyhogy addig pihi, némi kéktúrával megspékelve persze. Nehéz volt, mert tudtuk, hogy megint kemény emelkedőkkel kezdünk. Busszal indultunk neki Badacsonytomajról (itt volt a szállásunk) Badacsonytördemicre a starthoz, igazából mehettünk volna kocsival is, azonban így újra találkozhattunk túratársakkal; fontos infókat tudtunk meg tőlük, mint pl hogyan kell gumis cipőfűzővel felerősíteni a táskára a túrabotot.

A starton vettünk bögrét a későbbi fröccsözésekhez, megkaptuk az itinert és elindultunk a piros-fehér szalaggal kijelölt úton. Első állomásunk a Ranolder-kereszt (1) volt, gyönyörű kilátással, majd természetesen a túra Legmagasabb pontja következett a Kisfaludy-kilátó a Badacsony tetején. Itt látni kell a panorámát, azért igyekeztem szép fotókat lőni nektek.

Miután lecaplattunk a hegyen a Klastrom-kútig (2), ahol két kedves mama megitatta velünk a körömlakk ízű alma pálinkáját, nem mondom, hogy jól esett, de tudtuk, ha most lejutunk a hegyről végre elővehetjük a bögrénket és ihatunk egy igazán jó badacsonyi fehér fröccsöt az Istvándy Borműhelynél. Badacsonyból lefele egy épített vízkerítés mellett sétáltunk, pár éve jártam erre, ez akkor még nem volt itt. Szépen felújították a szakaszt.

A Borműhelyhez (3) érve gyorsan ittunk is két fröccsöt. A szürkebarát nálam még mindig a Number One a badacsonyi borok közül. Mivel még volt elég időnk a vízi taxi indulásáig, szocializálódtunk a fröccstársakkal.

Lesétáltunk a kikötőbe, behuppantunk a hajóba és a szokásos, “vasárnap nem szokott elsüllyedni hajó” szóviccel elindultunk Fonyódra. Nagyon jó idő volt, szólt a zene, hangulatos volt. Kiszállás után kicsit megnyomtuk a tempót, hogy még a visszaút előtt tudjunk inni egy kávét a kikötőben. Felmentünk két kilátóra a Sipos-hegyen (4) és a Vár-hegyen (5) is, rommá csíptek a ló méretű szúnyogok, majd a fonyódi panorámaúton a Badacsonyt csodálva végigsétáltunk és megszereztük a Manóemlékműves pecsétet is (6). Majd leérve a kikötőbe megittuk a jól megérdemelt kávénkat, akkor már “csak” 20 km várt minket a túloldalon. Visszaugrottunk a hajó orrára és már a Badacsonyi kikötőben is voltunk.

Tomajon még visszamentünk egy jó fröccsért az Istvándyba, (7) ahol beszélgettünk Gáborral, aki nem tudom, hogy hogyan teleportált a hajótól ennyivel elénk, de már egy padon ült a fröccsével. Miután megbeszéltük amit kellett és a bor is elfogyott, egy könnyes búcsú után megindultunk jobbról is megkerülni a hegyet. Elhaladtunk a különleges tomaji bazalttemplom mellett és pár km múlva már a Borbély Pincészetnél (8) ittuk a következő fröccsünket, élő zene és mangalicazsíros kenyér mellett. Hogy még talán szintidőn belül be is érjünk, követtük gyorsan a másik 2 társunkat a fonyódi 30ason, ami itt derült ki, hogy a mi 4 főnkből állt. Egymást be-be érve folytattuk tehát a hegymászást.

A Tóti-hegyen (9) Deadpool kb szemberöhött volna, ha meglátja az arcom, annyira vörös lett és ráncos, mert a pántom is otthagyta a helyét a homlokomon – persze ez számomra már csak a fotókról derült ki, így később értettem meg, hogy miért kínáltak meg a rendezők a hegytetőn az egyetlen palack vizükből. – Miután csúsztam két seggest lefele a porban, már jött is a nemvárt Gulács (10) szelleme, szakadó eső formájában a sötét erdőben. Kavicsokon kell feljutni, egy szakadék mellett, úgy hogy kb semmit sem látsz. De ha felérsz a tetejére a panoráma mindent megér – mondja a benned lévő hang, amíg konstatálod, innen a fáktól semmit sem lehet látni. Miután mi megúsztuk combnyaktörés nélkül a lefele vezető utat, felvettük újra a hosszú gatyát és már csak a cél várt minket, ahová sajnos nem jutottunk el szintidőn belül.

A célban mákos guba és tejberizs várta a nem ételintoleranciásokat, én ittam egy kávét. Majd busz, fürdés és bevágódtunk a Borbarátok étterembe, ahol életem harcsapaprikása várt rám. Utólag ez volt a legkalandosabb túránk és üdv innen is a túratársaknak, ősszel találkozunk!